A 1960-as évek elejéig az egyhéjú kémény képviselte a műszaki színvonalat. A tüzelőberendezések magas égéstermék gáz-hőmérséklete miatt alig volt velük probléma. Az olajtüzelés fokozódó alkalmazásával következtek be egyre fokozódó mértékben a kéménykárosodások. Az alacsony égéstermékgáz-hőmérséklet, a kismértékű égéstermék gáztömeg-áram és az ezzel kapcsolatos kondenzvíz- és savképződés okozták a legfőbb problémákat.
A kéthéjú és háromhéjú szigetelt kémények adtak megoldást ezekre a problémákra.
A legújabb tüzelőberendezések és kazánok az égéstermék gázainak hőmérséklete még alacsonyabb. A jó fűtőértékű kazánok kihasználják az égéstermék gázok kondenzációs hőjét, és a kazáncsonkon kb. 40 ºC hőmérsékletű égéstermék gázt bocsátanak ki. Ez azt jelenti, hogy a jó hőszigetelés ellenére a kéményben az égéstermék gázok hőmérséklete a vízgőz harmatpontja alatt van és ezzel nem zárható ki a kondenzvíz kicsapódása a kéményben.
A tüzelőberendezések kínálata az utóbbi években jelentősen kiszélesedett. A szén-, fa- és szalmatüzelésű, magas égéstermék gáz-hőmérsékletű kazánok és tűzhelyek mellett, korszerű, alacsony hőmérsékletű, rendkívül jó hőkihasználású kazánokat fejlesztettek ki. Az ilyen, különböző igénybevételű kéményeknek a korom-lerakódási veszély miatt jól kiégethetőknek, azaz a nagyon magas hőmérsékletet is ki kell bírniuk, de az alacsony égéstermék gáz-hőmérséklet problémáját is tartósan meg kell oldaniuk.
